Nagyfödémes az Árpádok alatt a pozsonyi várbirtok tartozéka volt. A pápai tizedszedők jegyzékében Fedemus alakban szerepel. 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi kapitány az ura. Később a falu a Pálffyak tulajdonába került.

A feljegyzések szerint a legelső kántortanító Lieszkovszky Miklós volt, 1673-ban, majd Bartók Ignác 1731-től 1756-ig, Szép János 1756-tól 1781-ig, Nemes Fekete János 1781-től 1811-ig, Nemes Lamos János 1811-től 1847-ig, Kokarovics Ferenc 1847-től 1860-ig, Kokarovics Lajos 1860-tól 1868-ig, Szitás József 1868-tól 1872-ig, Egyed Imre 1871-től 1881-ig.

A község 1854-ben építtetett egy kétosztályos iskolát. 1865. szeptember 8-án az iskola épülete a kántortanítói lakással együtt leégett, de még abban az évben újjáépítették.

A következő években az iskolát egyre bővítették. A régi iskolával szemben lévő telken épült fel az iskola új épülete, amelyet 1885-ben Boldizsár József püspök szentelt fel.

Jelentős lépés volt az iskola történetében, amikor Borsos Mihály helyi plébános kezdeményezésére 1944-ben polgári iskolát nyitottak. Az 1943/44-es tanévben nyolc tanteremben tizenegy osztály működött. Majd a II. világháború után, a jogfosztottság éveiben a magyar iskolát itt is bezárták, a tanítás az 1949/50-es tanévben indult újra. Az iskola első igazgatója Svarda Gyula lett. Azóta több mint száz pedagógus oktatta a gyerekeket. 1992-ben új épületbe költözött az intézmény, az iskolaépület három emeletes, két tornateremmel és iskolai étkezdével rendelkezik. A tágas építményben kilenc tanterem, klubhelyiség és szaktantermek szolgálják az oktatást, nevelést.

Az iskola 2000. január 1-jével elnyerte jogalanyiságát, 2002. október 26-án pedig felvette Borsos Mihály plébános nevét.